Az alföldön hal´szlegény vagyok én

Az alföldön hal´szlegény vagyok én,

Tisza partj´n kis kunyhóban lakom én.

Szelid lánykám, jöjj-be hozzám pihenni

Öreg anyám majd gondodat viseli.

Sötét felhők tornyosulnak az égen

Hull a zápor a tiszai térségen.

Barna kis lány, selyem kemdőd megázik,

Gyönge vállad, hószin nyakad megfázik.

Sem aranyom, sem ezüstöm nincs nekem,

Csak egy csendes kis kunyhócska mindenem.

De keblemben dobog forrón érző sziv,

Mely a viszont szeretetért holtig hiv.

Nem vágjok én -- mond a lányka -- tetszeni,

Sem aranyban, sem ezüstben fényleni.

Megelégszem kis kunyhóban sziveddel,

Kis kunyhóban lángoló szerelmeddel.

Szétoszlottak már a sürü fellegek,

Isten hozzád, kedves legény, én megjek.

Élj boldogul, a jó Isten &aacuteldjon meg.

Olykor, olykor rólam is emlékezz meg.