A tücsök meg a hangya

A tücsök dalolt egyre, bár

Ízzott a nyár,

Úgyhogy mikor jött a komor

Tél, része gond volt és nyomor:

Még egy picinke kisdarab

Legye, vagy férge sem maradt.

Hét ment is a hangyához át

Elpanaszolni nyomorát,

És kérte, adjon néki kölcsön

Zsákjába egy kis magot töltsön.

Új aratásig, legalább.

"Majd megadom, lesz erre gondom,

Nyáron, tücsök-szavamra mondom

A tőkét meg a kamatát."

Bosszantja a tücsök kalandja,

Nem is adott magot a hangya. -

De ezt kérdezte végre tőle:

"Mit tettél a meleg időbe?"

"Éjjel-nappal munkába voltam,

Fűnek-fának folyton daloltam." -

"Daloltál? rendbe van, komám,

Akkor ma táncolj, szaporán." -