Nem láttam én télbe fecskét

Nem láttam én télbe fecskét,

most öltem meg egy pár csirkét,

ettem annak zúzát-máját,

csókolom a rózsám száját.

Látod rózsám, látod mégis

hozzád jöttem, ha későn is;

eljöhetek minden este,

mert nem lakom olyan messze, haj!

Haj, ifjúság szép ifjúság!

Az ifjúság nem bolondság;

ki nem tudja fölhasználni,

késő lësz majd vénën bánni, haj!

Haj csillagom, gyócsingësëm,

pillants rëám szerelmësen,

ne fordulj el, ha mëgfoglak,

ne pirulj, ha megcsókollak.

[ E legén csak hozzá nyúlt,

s a kisleány elpirult!]

[Ne nézz rószám a szëmëmbe,

meghalok szégyelletembe.]

Az én szivem jaj, hogy dobog!

Hogy ilyen szép leánt fogok.

Éget a szëmëd, rólam el ne vedd.

Ifjak vagyunk, nem tehetjük,

hogy mi egymást ne szeressük.

Éget a szëmëd, rólam el ne vedd.

Mondd meg nekem fürge Ferenc,

Eccerre hány lëánt szeretsz?

Hogy megmondjam, nem tehetëm,

nem szólhatok, bérekedtem.