Piros alma mosolyog

Piros alma mosolyog a dombtetőn,

sárgakendős kislány sétál a mezőn.

Szép a mező, megszépül a virágtól,

vagy attól a sárgakendős kislánytól.

Egy sem rözsa, ki pirosra nem nyílik,

egy sem legény, aki este lefekszik.

Aki este lefekszik az ágyába,

rá sem gondol a kedves babájára.

Ha ja Tisza tinta volna, jó volna,

minden legény írnya tudna, jó volna.

Azt az eggyet mégsem tudná leírnya,

kit szerettem nagy Menyhébe legjobban.