Bú kél velem

Bú kél velem, bú jár velem,

Ki ránt fel kebléből?

Adj egy rózsát, hű szerelem,

Hajad szép fürtjéből.

Egy rózsát adj, hű szerelem,

Bár tövises lészen,

Tán ha kínját elviselem

Majd öröm vár készen!

Mért nyög, miért az esti szél

Bokor ernyőjében?

Mért fürdik a rózsalevél

Harmat hűs cseppjében?

Azért nyög, hajh, az esti szél,

Mert én sóhajtottam!

Harmatcsepped, rózsalevél,

Szememből ontottam!

Fészkén az árva fülmile

Ha párját siratja,

S búját énekben zengi le,

Lágyúl-e bánatja?

Ó zengenék ugy éneket

Egyik éjről másra,

S bérczet, völgyet, fát, köveket

Inditnék sirásra!

Szűn a zápor, s szivárvány ég

Fenn sötét felhőken:

Vándorsorsom túlhalad még

Borongós időken.

Adsz egy rózsát, hű szerelem,

Bár tövises lészen,

Tán ha kínját elviselem,

Majd öröm vár készen.