Üllői-úti fák

Az ég legyen tivéletek,

Üllői-úti fák.

Borítsa lombos fejetek

szagos, virágos fergeteg,

ezer fehér virág.

Ti adtatok kedvet, tusát,

ti voltatok az ifjúság,

Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,

Üllői-úti fák.

Szívják az édes illatot,

a balzsamost, az altatót

az est óráin át.

Ne lássák a bú ciprusát,

higgyék, örök az ifjúság,

Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,

Üllői-úti fák.

Nyugszik a kedvem napja már,

a szél búsan dúdolva jár,

s megöl minden csirát.

Hová repül az ifjúság?

Feleljetek, bús lombu fák,

Üllői-úti fák.