Nézd, életem oly évszak

Nézd, életem az az évszak, amelyben

Pár rőt-levél (vagy az se) leng, a tar

Fák ágai reszketnek a hidegben:

Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.

Bennem már csak az a homály dereng,

Mely alkony után sápad nyugaton

S amelyet lassan, feketén beleng

Az éj, a fél-halál, a nyugalom.

Bennem már csak az a kis láng lidérclik,

Mely ifjúsága hamván haldokol,

Mint ravatalon, amelyen kivégzik:

Amiből kelt, vissza abba omol.

Ezt látva, csak erősödik szerelmed,

Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.