Vándorlegény

Sok évnek előtte

csak fölkerekedtem.

A Tengerig értem,

folyton verekedtem.

Beh hosszu, nagy út volt

s a díja mi gyatra,

hány vad, viharos víz

feküdt az utamra.

Mért mentem is egykor,

mért mentem el innen?

Csak mert fene éhség

morgott beleimben.

Dolgoztam is egyre,

hogy tömjem a bendőm,

volt is kenyerem már,

de nem elegendőm.

Végtére beláttam,

így élni sem élet.

Hát most hazajöttem

s koplalva henyélek.