Magos kősziklának

Magos kősziklának

Oldalából nyílik

A szerelem orvosság,

Ki az én szivemet,

Gyenge termetemet,

Mindenkor megújítja.

Aki a szerelmet

Soha nem próbálta,

Csak álomnak álitja.

Oh, gyönyörűséges,

Mindeneknél kedvesb,

Hervadhatatlan rózsa,

Kinek árnyékában,

Gyenge hajlékában

Én fejem nyugszik vala.

De tőlem távozék

Hirtelen elmulék

Életemnek istápja.

Valameddig élek,

Mindaddig ohajtlak

Én szerelmem, tégedet,

Noha most elhagylak,

De szivembe írtam

Azt te ékes nevedet;

Nagy homályban szivem,

Siralomban lelkem,

Mig nem látlak tégedet.

Verje meg az Isten,

Ki miatt lött nékem

Tetőled elválásom,

Az magas mennyégből,

Soha az Istentől

Áldás reá ne szálljon!

De tégedet, szivem,

Hozzám hűségedben

Sok ideig megtartson!

De tégedet, szivem,

Hozzám hűségedben

Sok ideig megtartson!

De tégedet, szivem,

Hozzám hűségedben

Sok ideig megtartson!