A mohácsi malomgátba'

A mohácsi malomgátba' rëng a nád,

Elvënnélek, ha od'adna az anyád.

Majd mikor a rëngő nádszál elhërvad,

Én is elhërvadok, babám tënálad.

Lëesëtt a piros alma a sárba,

No de sëbaj, nem esëtt a Dunába.

Fëlvëszëm a piros almát, mëgmosom,

Szép a babám köröskörül csókolom.

Négy alma van ëgy tányéron, mind piros,

A legénynek lányhoz járni nem tilos

Tilos volna még akkor is eljárnék,

Míg ëggy igaz szeretőre találnék.