Nausikaa

Állok kinn a tenger partján,

mélázok a vizeken:

merre mentél, hova tűntél,

Te sokat tűrt idegen.

Ide látszik Ithakának

felszálló füstfellege,

hű feleség karja átfog.

Bút-bajt feledsz - engem vele.

Hűvös szél fú Ithakából,

nem te küldted? Borzogat.

Állok künn, a tenger partján,

s irigylem a holtakat.