Nincs boldogtalanabb a parasztembernél

Bartók, Béla

Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,

Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.

Soha nyugta nincsen,

Éjjel nappal készen

A talpán kell állni.

Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,

Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Cifrasággal teljes rongyos szűrdolmánya,

Alig van szegénynek felvennivalója;

Egy kevés kenyérrel,

Egy kevés hagymával

Meg kell elégedni.

Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,

Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Egész nap fáradoz, de másért dolgozik,

A sok dézsmát szedik, meg sem is köszönik;

Ha pedig vétkezik,

A tömlöcbe teszik,

Hol sem eszik, iszik.

Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,

Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Bíró az adóért, pap, mester stóláért,

Boltos és kocsmáros portékák áráért

Zaklatják untalan,

Mentsége hasztalan,

Míg lelnek benne vért.

Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,

Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!