Nincsen szerencsésebb a parasztembernél

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél,

Mert boldogabb sorsa minden mesterségnél.

A paraszt: urakat tartja, a papokat,

Tartja katonákat és a koldusokat.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél...

Ha paraszt nem volna, kenyerünk sem volna,

Ha ő nem szántana, mindnyájunk koplalna.

Római császárok az ekét felvették,

Császárságuk előtt azt nagyra becsülték.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél,

Mert boldogabb sorsa minden mesterségnél...

Jó reggel a szántó ekéjét forgatja,

Fúr, farag, vasait földnek igazítja;

Reménységgel, gonddal földeit megszántja,

Megérett búzáját örömmel aratja.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél...

Mindenét a paraszt egymaga készíti,

Szerszámait, házát, ruháját díszíti,

Muzsikát és nótát nem is könyvből tudja,

Nincs neki szüksége városi lim-lomra

Nincsen nagyobb mester a parasztembernél,

Nincs is szebb élet a parasztemberénél!