Lakodalom

Ancsurka, a ládád

már szekérre rakták,

vánkosod föltették:

Megva a kelengyéd.

Ebből a faluból

másikba kell menni,

sógorral, komával

öszszeismerkedni.

Ládád jávorfából,

vánkosod pehelyből;

helyre lány vagy, Ancsa,

mégsincs szeretőd.

Szeretőd ha nincs is,

hites urad lészen,

nem fogsz elhervadni,

mint rózsa a réten.

„Rózsa vagyok, rózsa,

amig nincsen uram;

ha már uram lészen,

rózsa lehull rólam.“

Isten veled, Ancsa!

Ezt se hitted volna:

Mi innét elmegyünk

s itt hagyunk magadba.