Bűn

A bűn mint egy sűrű köd, avagy sötét

felhő, avagy kemény kőfal; elfogja

szemünk elől az Istent.

Az elme szabad állat, őtet sem lánccal,

sem kötéllel meg nem kötözheted.

Hanem mindenkor, éjjel és nappal mikor

alszunk álmunkban, csak elforog.

Az ördög most is óránként azon jár

és forog, hogy tiszta merő siket,

vak és sánta lennél minden jónak

és idvességes dolognak hallgatására.

Restség az ördög vánkosa.

Az ganéjt és undok szart, míg nem

mozgatod, nem annyira büdös; mihelyt

megmozdítod, ottan az benne való

büdösség felindul, Így sok ember, mikor

nem kísértgettetik, sokszor csendes; de

ha reárohan az ördög izgatása, felindul.

Mint az sok csík a kádban, avagy az

nyüvek a dögben: mihent mozdítják,

forgolódnak, úgy forog mibennünk is

ezer undokság.

Ez igék olyak, mint kemény, erős,

éles kapák, kikkel bekapálta János

az vakmerő, gonosz és keménylelkű

szíveket, hogy megismernék az ő belső,

meggyökerezett gonoszságukat.