Pásztornóta

Mikor guláslegény voltam,

Zöld mezőre kihajtottam,

Gula mellett elaludtam.

Gula mellett elaludtam,

Ott én csak magam maradtam:

Fölébredtem éjféltájba,

Egy barmom sincs az állásba.

Összejártam szállásimat,

Szállásimat, határimat,

Még sem találtam barmomra,

Csak a barna galambomra.