Régi keserves

Olyan árva vagyok, mint út mellett az ág,

Kinek minden ember nekimegyen s levág;

Az én életemnek és most úgy vagyon sorsa,

Mer bokros búbánat azt igen futkossa.

Hervadni kezdettem, mint ősszel a rózsa,

Kinek nincsen sohutt semmi pártfogója;

Addig menyek, addig a kerek ég alatt,

Valamíg megnyugszom fekete főd alatt.